A Crohn-betegség a bélrendszer krónikus gyulladása, amelynek kóroka nem tisztázott, az életmódbeli, táplálkozási okok mellett az immunológiai, bakteriális és egyéb tényezőknek is szerepe van kialakulásában. A hosszantartó gyulladás miatt a tápanyagok, vitaminok, nyomelemek felszívódása is csökken, ezért következményes alultápláltság, alacsonynövés, különböző hiányállapotok alakulhatnak ki.
Az étkezés fontossága nem csak a megfelelő tápláltság miatt fontos, hanem feltehetően a betegség kialakulásában/ fenntartásában is fontos szerepe lehet, erre utalhat az ismert tény is, hogy a nyugati civilizáció terjedésével (pl.: táplálkozási szokások, hűtőszekrény használata stb.) arányosan egyre több megbetegedés mutatható ki hazánkban is.
A bél gyulladásának csökkentése mellett a betegség kezelésében már a múlt században is fontosnak tartották a megfelelő tápláltsági állapot elérését. A táplálást, mint gyógymódot azonban csak az 1970-es években kezdték el használni elsősorban felnőtt betegeknél. Kezdetben elementáris diétát (olyan speciális tápszert, ahol a fehérjéket egészen apró alkotórészekre –aminosavakra- lebontották a gyártás során) próbáltak alkalmazni, de még csak egy-egy betegnél. A jó tapasztalatok miatt a nyolcvanas években készült az első nagyobb tudományos vizsgálat felnőtt betegek körében, ahol az akkoriban alkalmazott prednizolon nevű gyógyszer (ún. kortikoszteroid típusú gyógyszer, amely a gyulladásos folyamatok aktivitását csökkenti) hatását vizsgálta a táplálásterápiában részesülőkkel összehasonlítva. A tanulmányban résztvevők több héten keresztül, kizárólag az alkalmazott tápszert és vizet fogyaszthattak. A tápszert fogyasztó betegeknél 80%-ban tudtak tünetmentes állapotot elérni, amely teljes mértékben megfelelt a szteroid terápia hatékonyságának.
Az első vizsgálatot továbbiak követték, majd gyermekekben is elkezdték kutatni a kezelés hatékonyságát, és hasonlóan eredményesnek találták, mint felnőttekben. Különösen előnyösnek mutatkozott a növekedés, fejlődés és a bél-nyálkahártya gyógyulása tekintetében.
A fenti kutatások alapján a 2000-es években a kizárólagos enterális táplálás egyre inkább teret nyert, jelenleg gyermekkorban a Crohn-betegség első vonalbeli terápiájának számít a betegség kezdeti terápiájában a világ legtöbb országában (pl. Japán, Nagy-Britannia, Európa legtöbb országa).
Fontos tudni, hogy az eddigi adatok alapján a felnőttkori Crohn-betegség kevésbé reagál jól a kizárólagos enterális táplálásra (amelyért szakértők szerint nagyrészt az együttműködési problémák tehetők felelőssé), így az olyan vizsgálatokban, ahol felnőtt betegek is beválogatásra kerültek, általában a szteroid terápia előnyét igazolták. Jelenleg az Európai Crohn és Colitis Társaság (ECCO) 2010-es ajánlása is ennek megfelelően az enterális táplálást felnőtteknél csak kiegészítő kezelésként, vagy a többi terápiás lehetőség elutasítása esetén javasolja. Gyermekeknél a további kutatások igazolták, hogy a részleges enterális táplálás (a kalóriabevitel maximum 50%-ának megfelelő bevitel) is csökkenti a betegség aktivitását, azonban önmagában alkalmazva hatásossága csekély, így kezelésre nem ajánlható. A kezdeti kezelést követően a tünetmentes állapot fenntartását segítendő részleges enterális táplálás hatásosságát azonban több tanulmány is megerősítette és felnőtt, műtéten átesett betegek esetében is bizonyítható a hatásossága.
A kizárólagos enterális táplálás további előnye a nyálkahártya színtű gyógyulás (a bélben látott elváltozások kontroll tükrözés során már 8 hét után nem láthatóak, szemben a szteroid kezelésben részesültekkel). Gyermekekben mindezek mellett előbb rendeződik a tápláltsági állapot, és a csontanyagcserére, illetve a vas- és D-vitamin felszívódásra is előnyös hatást mutattak ki. A kezdetben alkalmazott már említett elementáris diétát követően ún. polimer tápszereket (a fehérjék nincsenek elemi alkotórészeikre bontva) is elkezdtek alkalmazni, amelyek egyformán hatékonynak bizonyultak, azonban sokkal jobb ízük miatt manapság a legtöbb szakember ezt használja. A kezelés során laza széklet, hányinger, ritkán székrekedés jelentkezhet, ezek azonban általában átmenetiek és a többi kezelés mellékhatásához képest eltörpülnek. Nagyon alultáplált betegeknél az újra-táplálási szindróma elkerülése miatt az adagok lassabb emelése szükséges!
Az enterális táplálás hatásmechanizmusa, hasonlóan a Crohn-betegség kialakulásához nem ismert. Feltételezik, hogy a betegség kiváltásához hasonlóan, bizonyos bél-áteresztőképességet fokozó étrendi összetevők hatására a genetikailag hajlamos egyénben a bélbaktériumok átjutva a bélfalon váltanak ki egy bélfal-gyulladást okozó immunválaszt. Az enterális táplálás feltehetőleg a bélflórát és a bél-áteresztőképességet is befolyásolva az immunrendszer rossz aktivizálódását csökkenti, ezzel járul hozzá a bélfal gyógyulásához.
A legtöbb központ 6-8 hetes kezelést alkalmaz, a diéta mellett általában aminoszalicil-származékokat (pl. Pentasa) és azathioprinet (Imuran) is adnak, amelyek segítik az enterális táplálás leépítése után a tünetmentesség fenntartását. Leginkább a normál kalóriabevitel 100-120%-át alkalmazzák szájon, vagy gyomorszondán keresztül, néhány nap alatt építve fel a teljes adagot. Fontos tudni, hogy a tápszer mellett tiszta folyadékot lehet csak fogyasztani. A kezelés befejeztével 2 naponta egy új étel bevezetésével hetek alatt térnek vissza a normál étrendre. Legtöbben a terápia végeztével is folytatják részleges enterális táplálással a kezelést, amely jó hatékonysága, kevés mellékhatása miatt méltán népszerű betegeink körében.

dr. Major János, dr. Czelecz Judit- megjelent a Crohnika 2014. júniusi számában (a magyarországi Crohncolitises betegek Egyesületének kiadványa)

< vissza